Nemrégiben ismét megrendezték Józsefváros Palotanegyed részében a Főzdefesztet. A szerencsétlen elnevezésű fesztivál (én előbb gondolnék egy gasztrós rendezvényre mint sörfesztiválra) elsősorban a házi készítésű sörök bemutatására szolgál.
Az idén másodjára megrendezésre kerülő rendezvényen a Krúdy utcától a Mikszáth téren át a Szabó Ervin könyvtárig lehetett a legjobb hazai kézműves söröket kóstolgatni.
A fesztivál honlapja szerint a tavalyi eseménynek köszönhetően "a közönség érdeklődésének hatása felmérhetetlen: azóta számos új sör született, új műfajok vetették meg a lábukat, a sörfőzők elkezdtek gondolkodni, tanulni, kísérletezni, a pesti kocsmák azon tanakodnak, hogyan tehetnének csapra kézműves söröket, és egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek a kezdeti cél, hogy a jó magyar kézműves sör kuriózumból széles körben hozzáférhető gasztronómiai tényezővé váljon."
Az Ossián örökbecsű dalát idézve a hétvégén összeröffent sok-sok szomjas ember. Mi az utolsó nap utolsó óráiban érkeztünk a tett színhelyére. Láthatóan egész hétvégén folyt a sör mindenhol: az emberek és a környék is elég lestrapált volt már. A "szertartás" (a sörivás) azonban még javában tartott este nyolc után is. Nagy öröm volt, hogy végre kitolták a rendezvényt a könyvtár irányába is. Sajnos ezt a szép, fás utcát nem különleges sörpultok elhelyezésére, hanem a toi-toi-ok felállítására használták, hát én biztos másképp csináltam volna, de ez részletkérdés.
A sok-sok pult és pultszerű képződmény (lásd lentebb a trabantot) meglehetősen kaotikus képet alkotott. Talán a kelleténél is zsúfoltabban voltak egymás mellett a különböző főzdék standjai, ami megnehezítette az, egyébként hangulatos, élmény "befogadását". A helyszín adottságai miatt is kevés volt a hely mindenre: állni, ülni, inni. Így a folytonos korzózás mellett döntve, (és félve attól, hogy hamarosan minden bezár és elfogy) jártunk fel s alá a helyszínek között.
A "kiállításon" huszonegy kézműves sörfőzde jelent meg. Ezeknek a
bemutatása és elemzése nélkül (nem is értünk hozzá és amúgy is borosok
vagyunk :p) összefoglalásként szakmailag is helyénvalóan azt mondhatjuk,
hogy nagyon-nagyon sokféle sörrel találkoztunk. Volt ott minden színben:
világos, félbarna, barna, vörös sör. Sőt mindenféle alapanyagból: fügés,
vilmoskörtés, tokaji aszús (Korty nevű), almás, mézes, stb a szokásos komló, maláta
alapanyagokon kívül.A sörivás közbeni sorban állás (illetve fordítottja) után inkább összegyűjtöttünk több különböző sört, hogy kényelmesebben kóstolgassuk őket. A fenti képen egy kávés, egy tokaji aszús, egy vörös és egy félbarna sör látható. De ittunk még narancsosat, rigót (fele világos, fele barna) is. Meglepően kevés volt a sok színes sör között a világos, amit mi egyszerű sörfogyasztóként a boltban sörnek látunk.
Szerencsére nem csak korsóval, hanem pohárral is lehetett vásárolni, így már három-négyszáz forintért ihattunk kézműves söröket. (Igaz volt olyan, mint a tokajis sör, amiből hatszáz forint volt egy pohárral.) A sok újdonságként/különlegességként bemutatott sört ahhoz képest mindenképpen baráti áron adták, hogy milyenek a belvárosi helyek árai (a kínálatról és minőségről nem is beszélve).
Megjelentek a "gerilla-sörfőzők" is. Köztük a Kálvin térhez közeleső részen volt a Hara’Punk, amely egy átalakított trabantból csapolt a Papap O’Hara nevű erősen komlózott sötétbarna sörét. Ezt nem kóstoltuk, nagyon belterjesnek tűnt az egész...
A sörgasztronómia jegyében volt egy "Főzdefeszt Antisznob Sörvacsora", amiről sokat nem tudunk elmondani, mert nem találkoztunk vele, csak a programban. Azt viszont érdemes megjegyezni, csak a szívózás miatt, hogy milyen antisznob vacsora lehet az, amit - más valóban jó helyek mellett - olyanok is adtak mint a Zappa, a Darshan, vagy a Nostro? Étkek sznob antisznoboknak... (A mi vacsoránk sült kolbász volt amerikai káposztasalátával és törtkrumplival, amit az egyik grilles pultnál vásároltunk egy ezer forintért. Ez nem tudom minek számít :P)
A kulturális programok közül nekünk a most indult internetes Sörrádió jutott, ami elég felejtős mixeket adott bele a Mikszáth tér éterébe.
A fesztiválra a belépés ingyenes volt. A szervezők azt kérték, hogy a résztvevők szavazzanak a sörökre, és látogassák végig az összes magyar kézművesstandot. Egy fesztiváltérkép lepecsételtetésével kellett igazolni az egyes helyeket, és be kellett jelölni, melyik volt a legjobb. Aki végiglátogatta az összes főzdét, leadta a szavazatát és megadta az e-mailcímét is, az részt vett valami sorsoláson is. Egyúttal a szavazatok alapján hirdetik majd ki (feltehetően a szeptemberi folytatásán a rendezvénynek) Magyarország kedvenc kézműves sörét.
Mivel számos közhely kapcsolódik a sörhöz/serhez így nem hagyhatjuk ki azt az alaptételt miszerint "a sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel", ahogyan a hülyeség is: az ehhez hasonló mondások sorát erősítik a fesztivál szervezői "a jó sör demokratikus alapjog, amiért tudatos fogyasztói döntésekkel kell harcolnunk".
Az Index kis vicces videója a hétvégi sörfesztiválokról:
A snidling olyan, mint egy hagymaszagú, kicsit vastagabb szárú fűcsomó, amit metélőhagymának is szoktak hívni.
