Budapest tele van izgalmakkal, a villamosokon, az autókon, a bulikon vagy épp a kulináris élményeken túl is. Az ember önkéntelenül is mások lábnyomába lép, ha a körúton sétál, beül egy kávézóba meginni egy cappuccinót, vagy csak elmegy a legközelebbi parkba. Nem egyszerűen az aszfalttal, vagy házfalakkal nézünk szembe, hanem - ha nagyzolni akarunk - akkor évszázadok művével, amely végül olyanná tette a várost, amilyen, és épp ezért ha igazán szeretni akarjuk, akkor tudnunk kell, hol jártak a fiákerek, hol kávézott Ady és Kosztolányi, honnan volt friss pékáru és hova jártak a pestiek régen.
Helytörténet - így szokták ezt hívni, és bár a szó maga száraz, mégis élővé tud tenni egy várost, amely nyáron poros és büdös, télen hideg és latyakos, de megnyugtató, hogy régen is az volt, és hogy már Széchenyi is "Buda-pesti por és sár" címmel írt róla.
 |
| Nemzeti Múzeum a Kiskörúton nem sokkal elkészülte után |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése