2012. szeptember 4., kedd

Parkok és modern terek: látványterveken a Várbazár

Már korábban is írtunk a Várkert Bazár felújításáról, ami elvileg most szeptemberben kezdődne, és két év múlva már el is készülne.

A tervezést a KÖZTI Zrt. végezte, augusztus 28-a óta pedig a legújabb hírek szerint jogerős a felújítás és átalakítás engedélyezési terve. Ennek örömére a látványterveket készítő ZOA Architects újabb képeket tett közzé az engedélyezési dokumentációból, amelyeken az összképen túl a belső parkok, sőt, a kiállítóterek részei is láthatók már.  


Az egykori bejárat így nézne ki felújítva
A hegyoldalban teraszosan parkokat alakítanának ki
A belső terek meglehetősen modernek lennének

2012. augusztus 30., csütörtök

Mikor tűnnek el az autók a rakpartról?

Ma reggel Tarlós István a TV2-ben megjegyezte, hogy neki személy szerint tetszene az a megoldás, hogy a pesti alsó rakpartot a felső vonalában befedjék, és így alakítsanak ki új tereket a Duna mellett, átadva a rakpartot a gyalogosoknak és a bicikliseknek. A főpolgármester szerint ez valamikor 2014-2020 között valósulna meg, ha egyáltalán.

A terv nem most került elő először, már hetek óta hallani különböző változatokat, de egy Tarlós-féle állásfoglalás azért nem mindegy. Korábban a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) is a rakpart befedése mellett foglalt állást, de volt terv alagút építésére is.

A Szeretem Budapestet Mozgalom még 2011-ben készítette el Zöld Budapest városfejlesztási koncepcióját, amelyben szerepel a rakpartok lefedése is, az ő verziójukban a Belgrád rakpartot tisztítanák meg egy alagút kiépítésével az autóforgalomtól és a villamosoktól. Felette pedig park, vendéglátóhelyek, a Dunán pedig kikötők lennének. A szervezet becslése szerint 3-4 milliárdba kerülne a fejlesztés.

Így is kinézhet a pesti Belgrád rakpart
Az akkori tervben azonban nemcsak a pesti rakpartról volt szó, de a budai oldalról is, a Szeretem Budapestet Mozgalom a Gellérthegy alá is megálmodott egy parkosított részt, amely kihangsúlyozná Budapest fürdőváros jellegét a Rudas és a Rác fürdő összekötésével. Az autók a kép alapján itt is a park alatt kapnának csak helyet. 
A budai oldal tervei
Kíváncsian várjuk, mikor lesznek hivatalos tervek, és hogy lesz-e az egészből valaha is valami.

2012. július 6., péntek

Napi kép: Jelzőlámpa

Piros bicikli :)
A Kálvin téren, a kereszteződésben a bringa út átvezet a villamos vonalon. A két sínpár között van egy szűk sziget, ahol egy kicsit közel vannak egymáshoz a dolgok, itt készült Susie fotója...suhanás, és várakozás

2012. június 28., csütörtök

Snidling: a hagymaízű fű

A snidling olyan, mint egy hagymaszagú, kicsit vastagabb szárú fűcsomó, amit metélőhagymának is szoktak hívni.

Az egyik kedvencem, már csak azért is, mert legalább olyan egyszerű termeszteni is, mint szedni: a kertbe telepített snidling jól elvan magában, ha pedig valaki fűszerezni akar vele valamit, csak letép/levág néhány magasabb szálat, és le is aratta. A snidling pedig néhány nap alatt újra is termeli magát, ráadásul mivel évelő, ezért nem kell évente fáradozni a magokkal vagy a palántákkal.

A Wikipédia szerint a snidling nemhogy kellemes hagymaízt ad az ételeknek és apróra vágva kis zöld pöttyökkel színezi be az egészet, de C-vitamin is van benne.

Ott gubbaszt a parcella bal felső sarkában 
A snidlinget a szakértők szerint lehet magról is vetni, de mi az egyszerűbb módszert választottuk: egy kertészetben május közepén cserépben vettünk egy csomót, majd azt ültettük ki a kis kertünkbe, ahol a növényke villámgyorsan megeredt, és már többször szüreteltünk is róla.

A snidlingnek felhasználása is roppant egyszerű: a leszüretelt snidling-szálakat megmossuk, egymás mellé tesszük egy vágódeszkára és apróra felvágjuk.


Ezután már készülhet is belőle a

Snidlinges körözött

Hozzávalók:
  • 25 dkg túró
  • egy pohár tejföl
  • bors
  • kömény
  • pirospaprika
  • SNIDLING
A túrót összetörjük villával, bekeverünk fél-egy pohár tejfölt aszerint, hogy mennyire akarjuk töményre vagy lazára, teszünk bele egy csipet sót, borsot, köményt, valamint egy kanál pirospaprikát, végül az apróra vágott snidlinget, majd jól összekeverjük az egészet, végül pirítósra kenjük.



A körözött igazán könnyű nyári étel uzsonnára, reggelire, a túró állítólag fogyókúrás, a snidling pedig kellemes friss hagymaízt ad neki.

Super 8 a 8-ban

Info:

Super 8
1086, Kőfaragó utca 8.

Vélemény:

Új hely nyílt a nyolcadik kerület eddig sarki talponállók és pincekocsmák által uralt belső részén. A Palotanegyednek ugyanis van egy olyan eldugottabb része, ahol eddig mindössze egy-egy kiskocsma és lepattant pinceborozó mellett az egy szem Roham Bár és Hostel pedig uralta az "alternatívnak" mondott éjszakai életet.

A Rohamnak azonban kihívója akadt a Guttenberg tér szomszédságában, a rövidke Kőfaragó utca 8-as számú házában, ahol egy újabb romkocsma létesült, igaz, a június 8-án megnyitott helyen egyelőre meglehetősen kezdetlegesek a viszonyok.

A furcsán giccsesre formált belső helyiségekhez egy viszonylag nagy udvar is tartozik, amely azonban egyelőre félig üres, félig igénytelen benyomást kelt. A feltehetően lomtalanításokból összeszedett 1-2 hintaszék és a néhány szedett-vedett asztalka mellett többségében sörpadokkal oldották meg az ülés kérdését, ám ezek sem töltik meg teljesen a helyet.
Alig pár asztal lézeng a nagy udvaron

A belső udvarról nézve meglehetősen hangulatosan alakították ki a házat, amelyről két éve az Építészfórum még mint megmentésre váró XIX. század közepi, pusztulásra ítélt romról emlékezett meg. Ma már a Super 8-ban jópofa, színesre festett falak és ajtók díszelegnek az emeleti gangon, míg a földszinten egy udvari nyitott pultot találunk, az udvar legnagyobb dísze pedig egy óriási méretű színes zsiráf, a meghitt-vidám színes dekort azonban eléggé tönkreteszi a szomszéd ház fehérre mázolt tűzfalára felfestett értelmezhetetlen stílusú és tárgyú falfestmény, ami egyszerűen ronda.

Ismeretlen művész különös festménye a tűzfalon
Az udvar hátsó felében egy korábban talán garázscélokat szolgáló, egyelőre tök üres kis bódé azonban még komoly lehetőségeket rejthet magában, ahogy az egész kihalt hátsó rész. A szomszédos kocka lakóház (ami mellesleg eléggé furán is hat a régies téglaházak között) miatt a félkész udvart és a hozzá tartozó kinti pultot azonban este 10-kor bezárják, utána már csak cigizni lehet kimenni, így sem éjszakába nyúló kerti partyra, iszogatásra, sem szabadtéri meccsnézésre nincs lehetőség, maradnak a benti helyiségek.

A hely ismertetője szerint elvileg gyerekbarátnak tervezték gyereksarokkal, emellett bulikat és hétvégente bolhapiacot is akarnak tartani, a foci-Eb ideje alatt pedig meccsvetítésekkel készülnek. Bár a meccs alatti sörakció (590 Ft egy liter) táblája ki volt téve, és éppen meccsidőben érkeztünk a helyre (hétköznap este), sem kivetítőt, sem tévét nem láttunk, a nagyszabásúra tervezett tereken körülbelül ha tíz vendég lézengett. Az új romkocsma Facebook-oldala szerint viszont hétvégente bulikkal is készülnek, és állítólag idővel ételek is lesznek, egyelőre harapnivaló nem akad a helyen.

A Super 8 azonban láthatóan igazi italozós helynek készült: a rövidekből nagy a választék (bár Hubertus nincs), áruk 800 forint körül mozog, a sör és a bor azonban feltűnően olcsó, igaz, Arany Ászok és számunkra eddig ismeretlen 150 forintos deciáron mért borféle. A limonádé fél liter és 400 forint söröskorsóban, és kávé ugyan van, de meleg tea nincs.

A rendre furcsa mód biztonsági őrök ügyelnek, akik mintha a szomszédos alagsori konditeremből jöttek volna ki. Ők ügyelnek arra is, hogy este 10-kor kiürüljön az udvar, ám legutóbbi ottjártunkkor eggyel sem találkoztunk.
Összességében egyelőre egy eléggé fapados helyről van szó, ami viszont még nagyszabású romkocsmává is kinőheti magát. Ha szerencsénk van, nem lesz belőle Szimpla-, vagy Instant-méretű komplexum, és inkább megmarad eldugott nyolcadik kerületi gyöngyszemnek, ami remélhetőleg hamarosan kinövi majd a kezdeti gyerekbetegségeit is.  

Értékelés: (1-5)

  • kiszolgálás: 3
  • választék: 3
  • ár/érték arány: 3
  • kényelem: 2
  • hangulat: 3
  • összbenyomás: elmegy

2012. június 26., kedd

Napi kép: cukkini a kertben

Növekszenek a tökeink :)

A kétleveles cukkininkből egy hónap alatt egy óriási bokor lett. Most már értjük miért kell legalább 1 négyzetméter ennek a zöldségnek.


2012. június 11., hétfő

9. cella a nyóckertben

A kertünk
Már korábban írtunk róla, hogy a KÉK Közösségi Kertek program részeként nyílt egy közösségi kert a Corvin sétány közelében.
Először egy másfél órás tájékoztató előadás volt arról, hogy mi ez az egész. Ezt követően indították el a netes jelentkezést. A második alkalommal pedig már ki is sorsolták a földeket. Ugyanis a Leonardo Kertnek elnevezett telket közel 80 db kb. 7 négyzetméteres parcellára osztották fel, aminek gondozására bárki jelentkezhetett. Mi is jelentkeztünk és szerencsénkre nyertünk is egy parcellát, a 9-es cellát.
A kertészkedési feltételek között volt, hogy nem szabad parlagon hagyni a területet, megfelelően gondozni kell. Mindenkinek saját döntése, hogy virágot vagy zöldséget vagy egyebet (kivéve fát) nevel-e a területén. Természetesen - mivel ez egy közösségi dolog is - részt kell vállalni a közös munkákban is, illetve be kell tartani a "házirendet". 
Persze semmi sincs ingyen: tízezer forint alapítványi hozzájárulás után lehetett aláírni a nyilatkozatot, amelyben a "Kertész" :) vállalja a feltételeket. Mindezért cserébe megkaptuk a föld gondozásának jogát (határozatlan időre ugyan), 2 x 3000 Ft utalványt, amelyet az egyik kertészetben lehet levásárolni. Ja és adtak még egy kezdő csomagot, amelyben különböző zöldségek vetőmagjai voltak. Ezen kívül csak néhány kis kerti szerszámra van szükségünk (igaz ott is van néhány ásó, kapa, lapát).

A felparcellázás, felásás és trágyázás (a trágyát és a plusz földet is támogatók révén a szervezők adták) után nekikezdtünk minikertünk (Nyóckert) művelésének. (A jelentkezéskor lehetett nevet javasolni a területnek, mi a Nyóckertet javasoltuk.) 

Íme a kertünk még az ültetés kezdetén, az utca felől:
A 9. cella
S beültetve (és másik oldalról): 

Vetettünk sárgarépát, petrezselymet, retket, dugványoztunk hagymát. Palántákról ültettünk paprikát, paradicsomot, zellert, padlizsánt, cukkinit, snidlinget, kaptuk még koriandert. Az a kis színes izé egy szélforgó, amitől (egyelőre) a miénk a legszínesebb parcella az egész Kertben.



padlizsán



paprika, snidling, koriander
retek
Cukkini és pepperoni
Mivel sok helyen sokfélét írnak arról, hogy mit hogyan kell csinálni egy kertben. Ezért itt összegyűjtöttünk néhány linket, amit mi is használtunk:


Zöldségtermesztők kézikönyve
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/zoldsegtermesztok/ch13s04.html
Palántázás a gyakorlatban
http://ezermester.hu/cikk-2121/Palantazas_a_gyakorlatban
Paradicsom termesztése, palántázása kiskertben
http://www.viragkotorita.hu/paradicsom-termesztese-palantazasa-kiskertben/
A paprika termesztése
http://cuccos.com/hobby/index.php?op=dyncont&contid=121
A főkertész által ajánlott könyv az "Öngyógyító kiskert"
http://www.avarositanya.hu/site/sites/default/files/Gertrud_Franck_-_Ongyogyito_kiskert.pdf
A gyomokról
http://www.hotdog.hu/kert-es-novenyapolas/tippek-es-otletek/modszerek-a-gyomok-ellen


2012. június 6., szerda

Sörfőzők és sörivók: Főzdefeszt 2012

Nemrégiben ismét megrendezték Józsefváros Palotanegyed részében a Főzdefesztet. A szerencsétlen elnevezésű fesztivál (én előbb gondolnék egy gasztrós rendezvényre mint sörfesztiválra) elsősorban a házi készítésű sörök bemutatására szolgál.

Az idén másodjára megrendezésre kerülő rendezvényen a Krúdy utcától a Mikszáth téren át a Szabó Ervin könyvtárig lehetett a legjobb hazai kézműves söröket kóstolgatni.

A fesztivál honlapja szerint a tavalyi eseménynek köszönhetően "a közönség érdeklődésének hatása felmérhetetlen: azóta számos új sör született, új műfajok vetették meg a lábukat, a sörfőzők elkezdtek gondolkodni, tanulni, kísérletezni, a pesti kocsmák azon tanakodnak, hogyan tehetnének csapra kézműves söröket, és egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek a kezdeti cél, hogy a jó magyar kézműves sör kuriózumból széles körben hozzáférhető gasztronómiai tényezővé váljon."

Az Ossián örökbecsű dalát idézve a hétvégén összeröffent sok-sok szomjas ember. Mi az utolsó nap utolsó óráiban érkeztünk a tett színhelyére. Láthatóan egész hétvégén folyt a sör mindenhol: az emberek és a környék is elég lestrapált volt már. A "szertartás" (a sörivás) azonban még javában tartott este nyolc után is. Nagy öröm volt, hogy végre kitolták a rendezvényt a könyvtár irányába is. Sajnos ezt a szép, fás utcát nem különleges sörpultok elhelyezésére, hanem a toi-toi-ok felállítására használták, hát én biztos másképp csináltam volna, de ez részletkérdés. 
A sok-sok pult és pultszerű képződmény (lásd lentebb a trabantot) meglehetősen kaotikus képet alkotott. Talán a kelleténél is zsúfoltabban voltak egymás mellett a különböző főzdék standjai, ami megnehezítette az, egyébként hangulatos, élmény "befogadását". A helyszín adottságai miatt is kevés volt a hely mindenre: állni, ülni, inni. Így a folytonos korzózás mellett döntve, (és félve attól, hogy hamarosan minden bezár és elfogy) jártunk fel s alá a helyszínek között. 
A "kiállításon" huszonegy kézműves sörfőzde jelent meg. Ezeknek a bemutatása és elemzése nélkül (nem is értünk hozzá és amúgy is borosok vagyunk :p) összefoglalásként szakmailag is helyénvalóan azt mondhatjuk, hogy nagyon-nagyon sokféle sörrel találkoztunk. Volt ott minden színben: világos, félbarna, barna, vörös sör. Sőt mindenféle alapanyagból: fügés, vilmoskörtés, tokaji aszús (Korty nevű), almás, mézes, stb a szokásos komló, maláta alapanyagokon kívül.A sörivás közbeni sorban állás (illetve fordítottja) után inkább összegyűjtöttünk több különböző sört, hogy kényelmesebben kóstolgassuk őket. A fenti  képen egy kávés, egy tokaji aszús, egy vörös és egy félbarna sör látható. De ittunk még narancsosat, rigót (fele világos, fele barna) is. Meglepően kevés volt a sok színes sör között a világos, amit mi egyszerű sörfogyasztóként a boltban sörnek látunk.
  
Szerencsére nem csak korsóval, hanem pohárral is lehetett vásárolni, így már három-négyszáz forintért ihattunk kézműves söröket. (Igaz volt olyan, mint a tokajis sör, amiből hatszáz forint volt egy pohárral.) A sok újdonságként/különlegességként bemutatott sört ahhoz képest mindenképpen baráti áron adták, hogy milyenek a belvárosi helyek árai (a kínálatról és minőségről nem is beszélve).

Megjelentek a "gerilla-sörfőzők" is. Köztük a Kálvin térhez közeleső részen volt a Hara’Punk, amely egy átalakított trabantból csapolt a Papap O’Hara nevű erősen komlózott sötétbarna sörét. Ezt nem kóstoltuk, nagyon belterjesnek tűnt az egész...

A sörgasztronómia jegyében volt egy "Főzdefeszt Antisznob Sörvacsora", amiről sokat nem tudunk elmondani, mert nem találkoztunk vele, csak a programban. Azt viszont érdemes megjegyezni, csak a szívózás miatt, hogy milyen antisznob vacsora lehet az, amit - más valóban jó helyek mellett - olyanok is adtak mint a Zappa, a Darshan, vagy a Nostro? Étkek sznob antisznoboknak... (A mi vacsoránk sült kolbász volt amerikai káposztasalátával és törtkrumplival, amit az egyik grilles pultnál vásároltunk egy ezer forintért. Ez nem tudom minek számít :P)

A kulturális programok közül nekünk a most indult internetes Sörrádió jutott, ami elég felejtős mixeket adott bele a Mikszáth tér éterébe.

A fesztiválra a belépés ingyenes volt. A szervezők azt kérték, hogy a résztvevők szavazzanak a sörökre, és látogassák végig az összes magyar kézművesstandot. Egy fesztiváltérkép lepecsételtetésével kellett igazolni az egyes helyeket, és be kellett jelölni, melyik volt a legjobb. Aki végiglátogatta az összes főzdét, leadta a szavazatát és megadta az e-mailcímét is, az részt vett valami sorsoláson is. Egyúttal a szavazatok alapján hirdetik majd ki (feltehetően a szeptemberi folytatásán a rendezvénynek)  Magyarország kedvenc kézműves sörét.

Mivel számos közhely kapcsolódik a sörhöz/serhez így nem hagyhatjuk ki azt az alaptételt miszerint "a sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel", ahogyan a hülyeség is: az ehhez hasonló mondások sorát erősítik a fesztivál szervezői "a jó sör demokratikus alapjog, amiért tudatos fogyasztói döntésekkel kell harcolnunk".


 
Az Index kis vicces videója a hétvégi sörfesztiválokról:

Wekerle: kertváros a külvárosban

Alig pár hete, hogy kirándulást tettünk a legendás kispesti Wekerle-telepen, a XX. század elejéből itt maradt kis városkában, amely azóta is a béke és nyugalom szigetének tűnik, míg az átlag budapesti örök életére elkönyvelte Kispestet valami unalmas paneldzsungelnek, nem is gondolva, hogy a tízemeletes óriások között egy parányi meseország rejtőzik.
Márpedig ez a helyzet, a szigorú nevű Wekerle-telep valójában apró mézeskalács-házakból, rengeteg fasorból és lugasból, szimmetrikus elrendezésű árnyas utcákból és apró kiskertekből áll, az egész helyet pedig valahogy belengi valami békebeli nyugalom, mintha megállt volna az idő még az 1900-as évek elején.


A Wekerle-telep jelképe a tulipános motívum
A telepet úgynevezett "kertvárosnak" építették, ami a XX. század hajnalán még többet jelentett a családi házas külkerületnél: a szennyezett iparvárosokkal szemben kigondolt városépítészeti koncepciót az angol Ebenezer Howard dolgozta ki, aki szerint az ideális város szabályos kör alakú, szimmetrikus alapterületű, az utcák szélesek, középen pedig egy közösségi intézményeknek otthont adó parkosított központ található. A belső zöld gyűrűben iskolák, templomok, rekreációs területek kapnak helyet, a sugárutakra és körutakra szerveződött lakóépületek pedig kiskertekkel egészülnek ki. A legkülső gyűrűt ipari létesítmények és üzletek alkotják, amelyek a legrövidebb úton kapcsolódnak a vasúti hálózathoz.
A Wekerle-telep alaprajza 1926-ból
A koncepciója szerint a kertváros önfenntartó, ötvözi a nagyvárosi és a vidéki élet előnyeit, sőt, egyfajta közösségi kategóriát képvisel. Howard fontos célként fogalmazta meg a természeti környezet és az épületek kapcsolatát is.


A Wekerle is eszerint alakult: apró, színes házak kiskertekkel, amelyeket egytől egyig a magyar szecessziót idéző elemekkel díszítettek, és keresve se nagyon találnánk két teljesen egyformát. Az ablakok színes zsalugáterein legalább a lyukas díszítőelem különbözik, vagy az erkélyrács, vagy a ház szegélyének színe.


Az átlag magyar ember számára azonban a legismertebb az egész telepből a Kós Károly tér, és annak egyik háza: a Barátok közt főcíméből jól ismert nagy fehér ház barna fagerendákkal és tetővel.
A téren azonban szerencsére nem a Rózsa bisztró van, hanem egy meglepően nagy közpark meglepően sok fűvel, paddal, asztalkával, sakkozórésszel, kis zenepavilonnal, kúttal, és gyakorlatilag mindennel, ami egy modern és felújított közparkhoz kell.


A Wekerle jellegéből adódóan nem egy nyüzsgő, városias hely, a Kós Károly tér, és az ottani közpark viszont mágnesként vonzza az egész környéket: gyakorlatilag ez az egyetlen olyan hely az egész telepen, ahol hangzavart vagy tömeget tapasztaltunk, ha nem is zavaró mértékben, inkább csak egészséges városias szinten. Igazából természetellenesen nyugodt az egész környék, amelynek valószínűleg az az egyetlen oka, hogy a közintézményeken kívül más, egyéb, úgymond "városhoz tartozó" létesítmény nagyon nincs a kerületben.

M
i nagyjából 2 óra alatt bejártuk az egész telepet egy helyismereti-városnéző totójáték keretében, amit egy helyi egyesület szervezett az Urbitális Majális rendezvénysorozat részeként. Ezalatt az idő alatt azonban a téren kívül mindössze egyetlen "zugfagyizót" találtunk egy kapualjban, azon kívül pedig egy virágboltot, egy cipészt, egy fodrászt, valamint egy szombaton zárva tartó mini ABC-t - a Wekerle úgy lakónegyed, hogy vásárolni nagyon nem lehet a területén, ellenben a "kertvárosok" szellemének megfelelően részben gondoskodik saját ellátásáról.

Ezt szolgálják a házak körüli kiskertek, az utak mentén telepített gyümölcsfák, egy kis téren pedig a közeli óvoda által gondozott fűszeres kertecske, amelyből mi is szedtünk egy rozmaringos krumplipüréhez valót. :)

Az óvodások fűszereskertjében PET-palackokból készült színes ülőkék is vannak
A Wekerle, bár még nem vált belőle turistalátványosság, Budapest olyan, száz évvel ezelőtti arcával ismerteti meg az arra járót, ami ma már csak nyomokban fedezhető fel. Bár a városközponttól messze van, a Nagykörúttól az Üllői úton végigbiciklizve mintegy fél-háromnegyed óra alatt ki lehet érni, a Blaha Lujza tértől induló 99-es busz pedig fél óra alatt egyenesen a központi Kós Károly térre visz ki. 


A telep tehát egyáltalán nem megközelíthetetlen, egy hétvégi délutáni nyugis sétára, biciklizésre, vagy épp a téren nyüzsgésre pedig mindenképpen érdemes kilátogatni a századeleji meseországba. 

2012. június 4., hétfő

Milyen lesz a XXI. századi Várkert Bazár?


Úgy tűnik, végre rendbe szedik az évtizedek óta pusztuló Várkert Bazárt. Az 1870-es években épült, a Vár alatt kialakított pavilonokban előbb üzletek, majd szobrászműtermek kaptak helyet, a második világháború idejére pusztulásnak indult komplexum pedig végül a kádári konszolidáció idején vált egy generáció emblematikus-legendás szórakozóhelyévé. 

Az 1961-ben megnyitott, Ifipark néven futó hely előbb a jól nevelt nyakkendős-zakós fiatalok tánctereként, majd a legnagyobb hazai rockzenekarok koncerthelyszíneként működött egészen 1980-ig, amikor május 27-én egy Edda-koncerten a bejárati kőkorlátból lezuhanó faldarab többeket megsebesített, a hely pedig rá egy évre, végül 1981-ben be is zárt.



Az épületegyüttest 1984-ben életveszélyesnek nyilvánították, az elmúlt csaknem harminc évben pedig senki nem nyúlt hozzá egy-egy alternatív performansz kivételével.

A pusztuló Várkert Bazárt azonban ha minden jól megy, szeptembertől három éven keresztül végre feljújítják, a tervek szerint pedig 2014. március 30-ig el is készülne az új formája.

A korábbi üzletsor és szórakozóhely helyett ezúttal kiállítótér, galériák, látványműhely, előadóterem, étterem, kávéház és magyar termékeket kínáló üzletek kapnának helyet a XIX. századi díszletek között. 

A felújított Várkert Bazár látványterve

Kialakítanának egy majdnem 300 férőhelyes mélygarázst, egy földalatti, 1470 négyzetméteres "rendezvényteret és kiszolgálóegységet" is, lenne országot bemutató kiállítás, magyar designgaléria és kiállítótér, kortárs látványműhelyek és előadótermek is.

A tervek szerint a déli bazársorban több egykori üzlethelyiség egybenyitásával kávéházat helyeznének el, az északi bazársorban üzletek lesznek. A déli oldalon helyezkedik majd el az étterem terasza, egy másik udvarban pedig szabadtéri vendéglátóhelyek fából ácsolt pavilonokkal. A középső lépcsőrámpák alatt két új kiállítási tér is nyílik.

A felújított Várkert Bazár felülről egy látványterven

A Várbazár teraszán rekonstruálják a második világháború után lebontott mesterséges barlangot, és a Triton-szoborral díszített vízmedencét. Kialakítanának egy kertet is, ahol szabadtéri kulturális programokat lehet szervezni, a dunai látványban pedig több új elem is megjelenik, így a Duna-parti szintet a Budai Várral összekötő mozgólépcső sávja, valamint a palota teraszának megközelítését lehetővé tevő lift tornya is. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által múlt pénteken közzétett látványtervek a rondella körüli terasz és a Várkertészet helyreállításával is számolnak.

A Várkert Bazár és a Vár a látványterveken

2012. május 16., szerda

Pár Perc Krumpli


Info: 
Pár Perc Krumpli
1092, Ráday utca 1-3.

Vélemény:

A Pár Perc Krumpli a Ráday utca Kálvin tér felőli elején akár egy üde színfolt is lehetne a puccos, drága és sznob kávézók és éttermek között a maga utcai gyorskajáival, a helyszín és a menü ugyanis megvan hozzá. Helyes piros zsalus ablak nyílik az utcára, amin keresztül kiadhatják a parányi üzlethelyiségben megrendelt ételeket, így vagy elvitelre érdemes kérni, vagy ott helyben a közvetlenül az üzlet elé kitett fémasztaloknál lehet elfogyasztani az ebédet/uzsonnát.

A menü a klasszikus gyorskajáldák hagyományait követi, abból azonban igen bőséges: lehet kérni hamburgert, paninit (gyakorlatilag vasalt szendvics), salátát, tócsnit, és természetesen a hely specialitását, az állítólagos "belga sültkrumplit", valamit mindezt menüben üdítővel, különböző fantázianevekkel (Moszkva tér, Balatoni nyár, stb.).

A Pár Perc Krumpli nem egy luxushely, egyáltalán nincs saját mosdója, és a kiszolgálás sem a legjobb, se poharat nem adtak az üveges üdítőthöz, se szalvétát az amúgy zsíros, és természetesen kézzel fogyasztandó ételekhez.

Utcai kajáldáról lévén szó a Pár Perc Krumpli nem a higiéniáról híres: egyik asztalszomszédunkat még egy galamb is meglátogatta, sőt, kényelmesen elhelyezkedve még csipegetett is a maradékból.

Az árak ugyan nem az eget verdesik, de nem is az aluljárós büfé szintjén mozognak: a hamburger 500 felett kezdődik, a krumpliból 450 a legkisebb, a menü már jócskán ezernél többe kerül.

Szóval a hely egy kellemes utcai hamburgerező-krumplizónak indult, és korábbi emlékeink szerint az is volt (a túlborsozott tonhalas ételek ellenére), amivel azonban most gond volt, az maga a kaja.

1600 forintért menünkben két "Szimpla burger" névre hallgató alap-hamburgert, egy közepesnek mondott krumpliadagot és egy fél literes üveges üdítőt kaptunk. A krumplink gyakorlatilag tocsogott az olajban és mintha nem is látott volna sót, a hamburger pedig meglehetősen száraz volt, a belepakolt zöldségek és minimális mennyiségű szószok ellenére (a csalamádé a Pár Perc Krumplinál nem alapfelszerelés). A húspogácsa hol nyersnek tűnt, hol éppen hogy égett koromíze volt, a fűszerezése pedig meghatározhatatlan. Az egyetlen dolog, ami feldobta az uzsonnánkat a mártogatós: a Pár Perc Krumpliban a legjobb dolog ugyanis, hogy legalább 15 féle különböző szószból lehet válogatni a krumplihoz, természetesen plusz pénzért, mintegy 150 forintért. Mi a zöldfűszeres majonézt próbáltuk ki, ami volt annyira jó, hogy egy fél pontot érjen az értékelésünkben is.

Menünk a Pár Perc Krumpliban: két szimpla burger és a közepes adag krumpli

Összességében a Pár Perc Krumpli a környező irodisták és a Ráday utcában italozók kedvelt gyorskajáldája (bár éjszaka zárva van), ám hírnevére tegnapi menünkkel kevéssé szolgált rá. Sőt, az ízetlen, hol nyers, hol pépesnek tűnő krumpli és a száraz hamburger jó időre elvette a kedvünket, hogy még egyszer arra járjunk.

Értékelés:
  • kiszolgálás: 2
  • étel: 2,5
  • ár/érték arány: 3
  • kényelem: 2
  • összességében: felejtős

Fecske

A Fecske logója

Info: 
Fecske Terasz
1085, Budapest Baross utca 10. 
http://www.fecsketerasz.hu/ 

 
Vélemény

A Baross utca és az Ötpacsirta utca sarkán lévő Fecske egy jó kis hely. A belső tér kifejezetten hangulatos. Emlékeztet a romkocsmás dizájnokra, de azért nem esik össze alattunk a szék és a sör sem olyan drága. A sok kis asztal viszonylag zsúfoltan van egymás mellett, de van nagy körasztaluk is, ami kellemesebbé teszi az együttlétet egy nagyobb társaság számára. Már hogyha nem ordít a zene. 

Sok helyet rontanak el azzal, hogy kényszert éreznek arra, hogy valamilyen zenét játszanak, miközben se tánctér, se különösebb mulatság nincsen. Ez azért is bosszantó, mert beszélgetni így még nehezebb, amúgy is nagy az alapzaj egy helyen, ahol sokan vannak. Ráadásul, akinek meg táncolni támadna kedve, az se tud hol.  Ez néha érvényes a Fecskére is, bár azért napközben, kora este itt mindig nyugodtan lehet dumálni. Amikor van, akkor egyébként elég jó zenéket adnak.

A pia választék elég széles: meleg-forró-hosszú-rövid. Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a borok nem a legjobbak. Csapolt sörből viszont háromféle is van. Hiányosság, hogy hubertus nincs (ez egy sajátos mércénk arra, hogy egy hely milyen :) )
A pia mellett étel is van, egész sokféle, sőt napi menü is szokott lenni a közelben dolgozók, tanulók örömére. Abból, amennyit kipróbáltunk azt mondhatjuk, hogy jók és finomak a kaják. Vannak levesek, saláták, főételek, szendvicsek és van reggeli is a korán érkezőknek. Talán lehetne többféle sörkorcsolya, vagy valami kisebb nassolni való.
A kiszolgálás tök normális, bár néha kicsit lassú, ha sokan vannak. (Jó, a pincérlány néha kicsit zizi, egy jelenség, de teljesen passzol a helyhez).
A klotyó egész tűrhető, mindenesetre  nagyságrendekkel jobb mint néhány felkapott belvárosi putriban.

Egyetlen zavaró dolog van itt: a tévé. Felfoghatatlan, hogy egy hangulatos, mondhatni otthonos helyen, ami alapvetően arra van, hogy emberek beszélgessenek, egyenek, igyanak, olvassanak, játszanak (merthogy könyvek és társasjátékok is vannak a polcokon), mi szükség van egy bazi nagy tévére, amit hang nélkül néha be is kapcsolnak.

A Kálvin térhez vezető nemrégiben kialakított sétáló utca  többféle helynek is lehetőséget adott arra, hogy teraszt csináljanak. Ezek a teraszok jelentik a túlélést a cigizőknek, és szerencsére most egyre több van  belőlük. 
A terasz mindig bevonz más embereket is egy helyre, mint akik amúgy odajárnak, de általában huszasok, hamincasok járnak ide. A téli időszakban (legutóbbiban nem volt fűtés, így cseppet kényelmetlen volt a dolog) általában este 7-8 után kezd betelni a hely, addig egész nyugis. Napközben a könyvtárból, egyetemről kiszabadult fiatalokkal van tele a hely.

Összességében csak ajánlani tudjuk a helyet bárkinek, akár párban, akár társaságban.



Értékelés: (1-5)
  • kiszolgálás: 4
  • választék: 4
  • ár/érték arány: 4
  • kényelem: 3
  • hangulat: 4
  • összbenyomás: megfelelő


Zenei aláfestés
egy fecske, két fecske

 





2012. május 15., kedd

Budapesti por és sár


Budapest tele van izgalmakkal, a villamosokon, az autókon, a bulikon vagy épp a kulináris élményeken túl is. Az ember önkéntelenül is mások lábnyomába lép, ha a körúton sétál, beül egy kávézóba meginni egy cappuccinót, vagy csak elmegy a legközelebbi parkba. Nem egyszerűen az aszfalttal, vagy házfalakkal nézünk szembe, hanem - ha nagyzolni akarunk - akkor évszázadok művével, amely végül olyanná tette a várost, amilyen, és épp ezért ha igazán szeretni akarjuk, akkor tudnunk kell, hol jártak a fiákerek, hol kávézott Ady és Kosztolányi, honnan volt friss pékáru és hova jártak a pestiek régen. 

Helytörténet - így szokták ezt hívni, és bár a szó maga száraz, mégis élővé tud tenni egy várost, amely nyáron poros és büdös, télen hideg és latyakos, de megnyugtató, hogy régen is az volt, és hogy már Széchenyi is "Buda-pesti por és sár" címmel írt róla. 

Nemzeti Múzeum a Kiskörúton nem sokkal elkészülte után